Indítsuk a sztorit a pogácsajelzőtől. 2006-ban a Sárkánymágiában jelent meg a Zarándok nevű Raia kalandozó, aminek a leírásába a kiadó, a batyujába pedig a játékosok képzelete helyezte bele a pogácsajelzőket. A második grandgames-promólap tervezése előtt Bege Gabi elméjében kapott szikrát a gondolat, hogy lehetne ezzel kezdeni valamint, ha már ilyen szépen utal a vezetéknevemre. Gabi fel is vázolta az ötletét, én pedig: „ez szuper, tervezz belőle lapot”
Pár nap múlva a szokásos vasútállomási kávézós összeülésünkön Gabi lelkesen ismertette a leendő kártyát. Ha már a Zarándok a HKK-ban a pogácsás lap, akkor jómagam = Zarándok (Gabi mondta, nem én). Ennek a Zarándoknak történetesen van egy fia, akit Pogácsás Normannak hívnak és ha már az apja főállású zarándok, akkor illene neki is a pályán maradni, így hát a gyerekből vándor lett. Mivel a keresztneve a nordmann fenyő anagrammája, így a fenyvesekben lenne neki célszerű a bocskort koptatni és a pogácsás batyut cipelve counterelgeti és takarítani az ellenfél asztalát. Lapnév tehát pipa.
A mesebeli hőst idéző grafika is a Gabi fejében született meg, kérte, hogy készítsek Normanról egy fotót, amin egy partvis nyéllel a vállán hátrafele tekint. Ez volt a nyers alapanyag, melyből utána Gabi és a felesége, Alexandra dolgoztak. A partvisnyélből vándorbatyu, a hétvégi itthoni öltözékből népmesei vándorlegény outfit, a háttérben lévő gardróbszekrényből pedig fenyves alakult Gabiék grafikai műhelyében.
A lap színválasztásában is visszaköszön a fenyő, ezért lett alul barna, felül zöld, ami szintén a Gabi ötlete volt, mint ahogy a flavour Komár László idézet átírása, mely ugyancsak a batyuban lévő pogácsákra utal.
Így lett a fiamból HKK-lap, a Zarándok pogácsajelzőiből pedig egy történet.